Egy egészen különleges anyag

A folyadékok felülete egy kifeszített fóliához hasonlóan viselkedik. Semmilyen más folyadék, még a higany felületi feszültsége sem olyan magas, mint a vízé. Ennek köszönhető többek között, hogy a víz cseppeket képez, és hogy a rovarok képesek a vízen futni. A felületi feszültség a fák vízszállításánál is kulcs szerepet játszik: a gyökérzetből a lombkoronáig a gravitációval ellentétes irányban működik.

A víz további, a normától eltérő tulajdonsága az olvadás- és forráspontja. Moláris tömege alapján a forráspontjának kb. -80°C-nál kellene lennie – azonban ahogy tudjuk, valójában a 100°C-nál található. Hasonló a helyzet az olvadásponttal is, mely közismerten 0°C, de a moláris tömeg alapján -100°C-nak kellene lennie.

Ha a víz megfelelne a moláris tömeg alapvető szabályainak, akkor szobahőmérsékleten gázneműnek, és nem folyékony halmazállapotúnak kellene lennie.

Az emberek és bizonyos állatok azon képessége, hogy testüket izzadással tudják hűteni, a víz magas párolgáshőjének köszönhető.

A víznek rendkívül magas a fajlagos hőkapacitása. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok energiát képes felvenni anélkül, hogy közben a hőmérséklete jelentősen megemelkedne. Ezen a tulajdonságon alapul a testünkben található víz hőkiegyenlítő hatása. Enélkül a déli forróság és az északi hideg veszélyt jelentene az ember számára.

Egy másik érdekes tény, hogy a víz bizonyos körülmények között még -44°C-on is folyékony tud maradni. Ezt a jelenséget nevezzük túlhűtött víznek. Ebben az állapotban a víz robbanásszerűen képes megfagyni, ha a legkisebb szennyezés éri – például belekerül egy porszemcse.